Szöul folyamatosan változik.
Régi épületek tűnnek el, új üzletek nyílnak, és egész városrészek kapnak új arcot. Euljiro keskeny sikátoraiban azonban valami különös történt.
A régi műhelyek maradtak.
A kopott redőnyök fölött még mindig ott lógnak az egykori mesterek cégtáblái. A falakon látszanak az eltelt évtizedek nyomai, és néhány ajtó mögött ma is ugyanaz a munka folyik, mint évekkel ezelőtt.
Közben megérkezett egy másik Szöul is.
Neonfények gyulladtak ki. Apró bárok és éttermek költöztek a műhelyek közé. Valahol egy lemezbolt nyílt, és amikor leszáll az este, zene és beszélgetések hangja tölti meg azokat a sikátorokat, ahol nappal még fém és szerszámok csörömpölnek.
A Seoul Hipjiro ezt a különös együttélést őrzi meg. Nem egy régi várost, amelyet felváltott az új – hanem egy helyet, ahol a kettő megtanult egymás mellett élni.
Ahogy felépíted a műhelyeket, üzleteket, cégtáblákat és fényeket, két különböző Szöul lassan ugyanabban a sikátorban találkozik.
Mert néha a múlt nem tűnik el. Csak új fényben folytatja tovább.
